A gyertya lángjában megsemmisülő pillangó képe a klasszikus perzsa költészet egyik legfontosabb motívuma. Annemarie Schimmel, a szúfizmus legnagyobb nyugati ismerője a perzsa versek képi világáról szóló könyvében – A Two-Colored Brocade. The Imagery of Persian Poetry, 1992 – azt írja, hogy az állatok közül csak a fülemüle népszerűbb nála, de perzsa jelentésének kifejtésével még szintén adósok vagyunk. Nem véletlen: mindkettő lélek-jelkép.

A fülemüle az Isten után vágyakozó lélek jelképe, a pillangó pedig azé a léleké, amely megsemmisül Isten tüzében, eggyé válik vele, s így eléri minden szúfi legfőbb célját.

Ezer éven át sok ezer perzsa költő ismételte ezt a motívumot Indiától Isztambulig, a 9. századi szúfi vértanú Hallajtól a 20. századi szürrealista költőnőig, Forough Farrokhzadig.

Szép klasszikus példája Hafez ghazel-je:

آتش آن نیست که از شعله ی او خندد شمع
آتش آن است که در خرمن پروانه ردند

âtash ân nīst ke az sho‘le-ye ū khandad sham‘
âtash ân ast ke dar kharman parvâne zadand

nem az az igazi tűz, amely a lámpa lángjában táncol
az az igazi tűz, amely a lepkét learatja

ÁLDÁS


Áldott legyen a szív mely hordozott,
És áldott legyen a kéz, mely felnevelt.
Legyen áldott eddigi utad, és áldott legyen életed.

Legyen áldott benned a Fény, hogy másoknak is fénye lehess,
Legyen áldott a Nap sugara és melegítse fel szívedet,
Hogy lehess meleget árasztó forrás a szeretetre szomjazóknak.

És legyen áldott támasz karod a segítségedre szorulóknak.
Legyen áldott hozzá kezed azoknak, kik érte nyúlnak.
Legyen áldott gyógyír szavad minden hozzád fordulónak.

Áldott legyen a mosolyod, légy vigasz a szenvedőknek,
Légy Te áldott találkozás minden téged keresőnek.
Legyen áldott immár minden hibád, bűnöd, vétked,
Hiszen aki megbocsátja, végtelenül szeret Téged.

Őrizzen hát ez az áldás fájdalomban, szenvedésben,
Örömödben, bánatodban, bűnök között kísértésben.
Őrizze meg tisztaságod, őrizze meg kedvességed
Őrizzen meg önmagadnak és a Téged szeretőknek

"Minden öröm, amit keresel, benned van.

De olyan emberre hasonlítasz, akinek bár hatalmas kincse van egy ládában, de elvesztette a kulcsát. Ezért szenvedsz.

Örömet hajszolsz, de fájdalmat nyersz, élvezetre vadászol, de bánatot találsz.

A testhez ragaszkodsz, ami elpusztul, és menni hagyod Istent, Aki örök.

Mikor a meditáció csöndjébe merülsz, a helyes irányról, amit a szentírások mutatnak, lehet, hogy megleled a kulcsot.

Nyisd ki a kincses-ládát, és légy örömben gazdag."

(Sri Sathya Sai Baba)

REPÜL

"A szeretet útja nem finom érv: Az ajtaja pusztulás. A madarak szabadon nagy köröket írnak le az égen. Hogyan tanulják meg? Zuhannak, és zuhanás közben szárnyakat kapnak."

(Rumi)